Hóbagoly

*Visszaér kutyusával a hálójába, még mindig franciául szidva azt, miközben lerak elé egy tányér ételt, amit Jess habzsolva fel is fal. ~Mindig csak a hasadra tudsz gondolni, nem szégyelled magad?! Még Vaszilijt is letámadod ráadásul.~ *Gondolja magában, majd leteszi a kutyát a földre, hogy hagy rohangásszon még a szobában egy kicsit, de az már álmos, úgyhogy kérlelő tekintettel néz rá, hogy megint az ágyában aludhasson. A lány nem akar már megszólalni, így inkább felveszi Jess - t, az ágyához megy, lerakja, majd elmegy zuhanyozni. Miután visszatér, látja, hogy az már alszik, így ő is bebújik a jó meleg takaró alá, melyet bűbáj véd, hogy ne legyen hideg, és pár perc múlva már mélyen alszik ő is, közben egyre feljebb szökik a láza.*

*Felébred a lány kissé még fáradt és lázas szemekkel, majd mikor a kutyája ugatva követeli az eledelét, ad neki, amit habzsolva be is fal.* ~Mintha nem kaptál volna egy hete kaját.~ *Zsörtölődik magában, majd jobban körülnéz a szobában. Meglátja az egyik szobatársat, akit még nem ismer.* - Szia, én Jenny Miles vagyok, Bestiamester szakos hallgató, az a falánk kis dög pedig a kutyám, Jess. És te ki vagy? *Érdeklődik kedvesen.*

*Mikor kezet nyújtanak neki, örömmel elfogadja azt, majd így válaszol.* - Bocsáss meg, amikor érkeztem, nem láttam semmit azon az ágyon, bár biztos ott volt, mert én már akkor hullafáradt voltam. De mindjárt átpakolok egy másik ágyra. *Mondja, közben a pálcájával int egyet, mire minden dolga átrepül egy másik ágyra, és a cuccai a szekrényből a másik szekrénybe kerülnek.* - Szeptember 11 - én érkeztem, Darika úrnőtől kaptam kulcsot. És te honnan érkeztel? Mármint ha nem gond, hogy válaszolj. *Mondja kedvesen moolyogva.*

//Bocsi, fagy az msn, elvileg mindjárt jó lesz.//

- Semmi baj, ebben hasonlítunk, én sem osztom meg akárkivel a történetem, de ha már így megkérdezted: Londonban születtem, de egy éves voltam, mikor átköltöztünk Magyarországra. *Mondja a lánynak.* - És milyen az árnydalnokság? Mesélj!

- És kiket ismersz? Hátha én is ismerek közülök valakit. Én szeptember 11 - én jöttem, Vaszilij Todorovot ismerem, meg egy új lányt, valami Borginyát. Amúgy neked van valamilyen állatod? Remélem, a kutyám nem zavar téged, habár amilyen apró, legtöbbször a zsebemben van, és nem is fog megnőni. Gondolnád, hogy már 6 éves? *Mondja a lánynak.*

- Au revoir! *Mondja a lánynak már megint franciául, aki már perc múlva alszik is. Ránéz az órájára, és látja, hogy már egy kicsit késésben van, így elgondolkodva néz a kutyusára, hogy magával vigye - e, de mivel tudja, hogy úgy is utána, ezért inkább a zsebébe gyömöszöli, és elindul.*

*Miután Vaszilijjel együtt elindultak a Füves - kertből, a lány úgy dönt, hogy mégse megy a betegszobába, így egy röpke puszival elköszön a fiútól, aki még megdögönyözi a kutyáját, majd a kezébe adja. A kis döggel lép be a szobába, ahol a délutánról megismert lány alszik az ágyban. Kis mosollyal az arcán figyeli, majd a kutya elé rak egy kis tálkába ételt is italt, közben elmegy zuhanyozni. Mikor visszaér, látja, hogy a tálkában egy morzsa, annyi sem maradt, és Jess néz ártatlanul vissza rá. ~Te kis ördögfajzat, mindig csak a hasadra figyelsz.~ *Gondolja magában, majd hálóingben bedől az ágyba, miközben a pénteki napon gondolkodik, majd felköhög, de a szája elé kapja gyorsan a kezét, nehogy a másik lány felébredjen. A párnára hajtja a fejét, majd szépen lassan elalszik, nem törődve a kutyájával, aki átlájta a helyzetet, és gyorsan felugrik az ágyra, bebújik a lány hasára, és ő is gyorsan elalszik. Így durmolnak reggelig.*

*Felébred a lány, látja, hogy már csak öt perc van a megbeszélt találkozóig Vaszilijjal, így gyorsan ki is ugrik az ágyból, aminek meg is lesz az eredménye: ráesik a kezére, ami remélhetőleg nem törik el, és a kutya is leeseik az ágyról vinnyogva, mert a lány hasán aludt. Jen franciául elszidja mindennek az ágyat, majd ránéz a kutyára, és őt is elkezdi szidni.* - Te kis ördögfajzat, hogy kerültél te a hasamra? *Kérdezi morcosan, bár választ nem vár. Bemegy a mosdóba, elvégzi a teendőit, majd visszajön, mert hallja, hogy Jess már ugatva követeli a kajáját.* - Mi lenne, ha nem etetnélek meg egyszer? Hm? *Morogva, de odateszi a tálkát a kutyának, aki habzsolva felfalja.* - És most ne szökj utánam! Órára megyek, bár Vaszilij is ott lesz, eléggé tudtára adtad már a szerelmedet. *Mondja, majd egy fehér kötést tesz a karjára, és kilép az ajtón a folyosóra.*

*Belép az ünnepély után a szobájába, és észreveszi a levelet, amit küldött neki az a szemét halálfaló. Elolvassa, majd küld egy levelet Vaszilijnak az időpont és helyváltoztatásról. Miután ezzel végzett, ad enni a kutyának, aki nagyon letört, mert ma nem játszott vele a srác. Bemegy a fürdőszobába a hálóingével együtt, majd visszatér, a levelet elzárja az éjjeliszekrényére, majd bebújik az ágyba, és így szól a kutyájához.* - Na, gyere te ördögfajzat, velem alszol. *Mondja, majd a kutya rögtön felugrik, mielőtt a gazdi meggondolhatná magát, majd mindketten alszanak reggelig.*

*Felébred, majd megpillantja azt a lányt, akit nemrég ismert meg. Mivel nem akarja felébreszteni, ezért halkan jár a szobában: lezuhanyzik, felöltözik, megeteti a kutyáját, és átcseréli a karján a kötést. Mikor mindezzel kész van, leül az ágyára, és elkgondolkodik, hogy hogy lesz délután.*

*Mikor szólnak hozzá, összerezzen, és felpillant, majd meglátja Tania - t, aki most ébredezik.* - Szia, remélem nem én ébresztettelek fel a motoszkálásommal. Én jól vagyok, bár a kezem még fáj. És te?

*Elpirul a kérdésre, kissé hülyén hangzik majd a válasza.* - Aznap mikor volt a druida ünnepség, öt perccel a kezdés előtt ébredtem fel. Mikor ránéztem az órára, kissé megijedtem, hogy elkések és le is estem az ágyról, pont a kezemre. Ráadásul ezzel fogom a pálcát is. Mutatok valamit! *Felkel az ágyról, majd az éjjeliszekrényén kotorászik, és felvillanyozódva veszi elő az aranyalmáját.* - Tessék, nézd csak meg! Ezt nyertem meg a druida ünnepségen, bár fel kellett érte másznom egy fa tetejére. *Adja a lány kezébe az almát.

- De, mehetünk! *Villanyozódik fel az ötletre, a kutyát belegyömöszöli a zsebébe.* - Tudod, mindig megérzi a kutyám, ha elmegyek valahova, és ha az nem óra, én meg itt hagyom, akkor mindig kiszökik, és egyszer csak azt veszem észre, hogy nehéz a zsebem. *Mondja a lánynak, magyarázatul a kutyára.*